A filmes zárnyitási trükköket mindenki ki szeretné próbálni. Van, aki a hajtűvel nyitós módszert tanulná meg szívesen, mások a bankkártyás nyitást tesztelnék a valóságban, megint mások az ajtó berúgását, vagy vállal bedöntését próbálnák ki, mert olyan jól mutat a zsarufilmekben. Mielőtt rátérnénk, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem, mindenképp érdemes szem előtt tartani, hogy bármelyik módszerről is van szó, az sosem fog maradéktalanul, és következmények nélkül működni, mint a filmeken, és most nem csak arra gondolunk, hogy az illetéktelen behatolásért nem kapnak el minket, mert olyan gyorsan le tudunk lépni, és olyan dörzsöltek vagyunk, mint a filmszereplők.

A filmes trükkök sok előkészítést igényelnek, sokszor kaszkadőr csinálja, vagy egy nyitott ajtón hajtják őket végre. Ha azt hittük eddig, hogy a színészek a filmek kedvéért megtanulnak zárat nyitni dróttal, akkor nagyon tévedünk. Viszont egyes megoldások tudnak a valóságban is működni, mint mondjuk a bankkártyás nyitás, de ez sem úgy, mint a filmeken. De lássuk is, hogy pontosan hogyan működnek azok a módszerek, melyek a valóságban is használhatóak, és mi az, amit soha nem szabad kipróbálni?

Milyen filmes trükköt ne próbáljunk ki soha?

Ahogyan az már említésre került, a bankkártyás nyitás tényleg működik, viszont sokak számára fog csalódást okozni a valóság, mert csak nyitott ajtón lehet kivitelezni. Persze jöhet is a kérdés, hogy minek bankkártya, ha nyitva az ajtó? Csak lenyomjuk a kilincset és kész? Na, és itt jön a dolog lényeges. A bankkártyás nyitást olyan ajtókon érdemes bevetni, ahol a kilincs nem forog, vagyis gombos. A hajtűvel piszkálás is működhet, de csak nagyon egyszerű zárak esetén, és rengeteg gyakorlás és tudás kell hozzá, hogy tudjuk, mit is kell piszkálni, hogy nyíljon az a zár.

Amit viszont sose próbáljunk meg az az, hogy a zárt ajtót megpróbáljuk berúgni, esetleg nekifutásból vállal bedönteni. A végeredmény mindenképp törés lesz, vagy az ajtó törik, vagy pedig a vállunk.